Hamarosan

Milliókkal azelőtt, hogy létrejöttek volna a birodalmak, a vallások és maga a Történelem emlékezete, a Föld csupán a Kék Világ volt: egy távoli laboratórium, ahol a Spulves egy olyan projektet fejlesztettek, amely képes volt megváltoztatni az univerzum sorsát.

Genetikai kísérletek, katonai megfigyelés és kísérleti nyulakként kezelt életek közepette egy váratlan lény emelkedik fel teremtői ellen. Montarionnak hívják. Ő lesz az első.

Miután kiszabadította a fogságban tartott embereket, és szabadságukhoz vezette őket, Montarion többé már nem csupán szökevény: egy vérvonal, egy szimbólum és egy rejtély kezdete lesz, amelyek évezredeken átívelnek majd.

Ugyanakkor Khar’Ka, a Spulve harcos és a Kék Világ Projekt résztvevője, olyan parancsot kap, amely az egész jövőbeli történelmet meghatározza: maradjon a Földön, figyelje az új fajt, és döntse el, hogy megérdemli-e az életet.

Khar’Ka, aki népe iránti hűsége és a Montarion által keltett nyugtalanság között szorult helyzetbe került, végignézi az emberiség születését, egy lehetetlen örökség nyomait, valamint azt az első lépést, amely egy napon José Monteiro nevéhez vezet majd.

Az Első Montarion: Az emberiség sötét eredete epikus léptékben tárja fel az emberiség valódi eredetét, a Montarion-mítosz születését, valamint annak az őrnek az első lépését, aki jóval később a világ sorsára fog vigyázni.

José Monteiro igent mondott.

Háromszor. És az első alkalommal a Nagy Csiklusok kezdete óta, hogy a világegyetemek tényleg elkezdtek összecsapni.

Egy év múlva az Unió.

Milliók valóságok most egy cél felé haladnak, világok eltűnnek, történetek nem léteznek, civilizációk elpusztulnak.

De az emberiség túl fog élni. Vagy legalábbis mindenki ezt hitte.

Egy olyan univerzumban, amely távol van attól a világtól, ahol José Monteiro három "szent" -t mondott ki, létezik egy Föld, ami más minden közül különbözik.

A Föld, ami marad.

Amikor a konvergencia elkezdődik, a bolygó felébred egy olyan igazságra, amit egyetlen civilizáció sem ismer: az Univerzumok között elterjedt Föld végtelen változataiban, ez lesz az, ami a Egyetlen Világegyetem Földének bányája.

És ezzel a kinyilatkoztatással újabb is jön.

Ahhoz, hogy az emberiség átlépjen a Unióba, legalább egy embernek ott kell maradnia életben, amikor a konvergencia véget ér.

Ha az utolsó meghal... A többi világegyetem számtalan embersége is eltűnik vele.

A Föld figyel a fajra, amelyik felületén született.

Háborúk. A kihalás. Szennyezett óceánok. Elpusztított erdők. Átváltozott légkör.

Több ezer év erőszak a világ ellen, ami lehetővé tette az életet.

És döntsön el.

Az emberiség nem lép be az új világegyetembe.

Ezután kezdődik az emberiség valaha is vívott legnagyobb háború.

Nincs ellenséges hadsereg. Nincs bolygó, ahova menekülhetnénk. Nincs olyan fegyver, amely képes megölni az ellenfélét.

Mert az ellenség a lábad alatt. Az óceánok. A légkör. A légkör. A Földön.

Ahogy a több milliárd ember eltűnik, José Monteiro kezd megérteni, hogy a katasztrófák nem balesetek.

A bolygó üldözi őket.

És csak egy célt szolgál: a számtalan ember számára, akik az Unió előtt éltek.

Jósé és Alberto egy háborúba vonulnak, ahol a győzelem nem azt jelenti, hogy legyőzzük a Földet. Csak túlélni azt jelenti.

Egy év. Hónapok múlva. Hetek. Napok. Órásként.

Az emberiség közeledik a végéhez, ahogy számtalan világegyetem haladva haladnak össze.

És amikor csak néhány ember marad, akkor felmerül az a kérdés, amit senki sem képzelhetett volna meg:

Ki lesz az utolsó?

József? Alberto? - Egy másik személy?

Talán senki sem tudja.

Mert az egész emberiség megmentéséhez... Csak egy ember lélegezhet, ha az univerzumok eggyé válnak.

Isten az emberiséget látta örökkévalóságig.

Nem csak egy emberiség. Mindenki.

Végtelen Földek. Milliárdoknyi civilizáció. Számtalan világegyetem született Montarion Őrző történetéből.

A világok változtak. Az évszázadok változtak. A történetek változtak.

De az emberek ismétlődtek.

Háború. Utálom. Kapzsiság. Nyerni. Tönkreteszi.

Világ után világ, az emberiség növekedett, uralkodott a bolygónkban, aki teremtette és végül konfliktusokat szállított a csillagok felé.

Amíg Isten nem érti el a következtetést.

Az emberiség nem volt egy rosszul működő kísérlet.

Ez egy olyan pestis volt, ami a teremtés által terjedt.

És elrendelte a ítéletet.

Az emberi faj kihalt.

Nem egy Földről. Nem egy univerzumról. Mindenki.

Amikor az első emberiségek egyszerűen nem létezhetnek, José Monteiro különböző verziójai úgy érzik, amit egyikük sem tudna érezni: más részeik eltűnnek.

Katonaiak. Királyok. Tudósok. Bűnözők. Írói. Az emberek, akik megmentették az emberiséget. Azok a férfiak, akik nem sikerültek. És József, aki pontosan az lett, akivel esküszik harcolni.

Először is, José Monteiro verziójainak olyan valóságokból való megjelenése, amelyek soha nem találkozhatnak egymással.

De nem mindenki akar megakadályozni Istent. Néhányan úgy gondolják, hogy igaza van.

És amint egy háború kezd megosztani a Józsefeket, felfedezik egy másik lehetetlenséget.

Mindezekben az életben van egy Alberto is.

Isten teremtette a Multivérset. A Őrző olyan történeteket készített, amelyek világokká válhatnak.

Most a történeteket alkotó lényeknek meg kell felelniük az egész lét jövőjét meghatározó kérdésre:

Ha Isten teremtette az élet lehetőségét, akkor joga van arra is, hogy eldönthesse, mikor egy faj elvesztette a jogát létezni?

A háború az emberiségért nem lesz többé a Földön.

A saját Teremtőjével fog összecsapódni.

Az utolsó árnyékok éko: hamvas és vér eseményei után José Monteiro és Alberto Costa Azarado fiai között kezdődik a küzdelem.

Az emberek felkelése előtt két hatalmas faj keresztezte a világegyetem mélyén a utat: a rejtélyes Spulves és a Reptilian uralkodók. Ami felfedezés és kíváncsiság találkozójaként kezdődött, gyorsan elkerülhetetlen konfliktuská vált. Ez a trilógia feltárja az ősi gyűlölet eredetét a fajok között, a béke ígéretes szövetséget és a vér, amely véget vetett. Itt kezdődik a ezeréves háború kezdete.

Az emberek és gépek háborúja előtt, az emberek és idegenek háborúja előtt, volt Mars, egy bolygó, ahol egy hatalmas óriás fajta lakott, ősi titkok őrzői, de a béke megszakadt a Reptilianok érkezése után, akik könyörtelenek voltak a hatalom és uralom keresésében.

Ez a könyv a nagy bolygóközi összecsapást meséli: a reptilánok brutális támadása Marson, a hatalmasok kétségbeesett ellenállása, és a konfliktus kezdete. Az árulás, a pusztulás és a származás története, ahol a hatalmasok és a reptilánok összecsaptak, és a galaxis soha többé nem volt ugyanaz.

José Monteiro megmentette a világegyetemet. Senki sem emlékszik.

A valóságok egyesülése után József Porton ébredt fel, egy olyan világban, ahol Brunix, a fiai, a druidok, a reptilánok és minden ismert civilizáció soha nem létezett meg, és úgy ítélték, hogy ő az egyetlen őrzője az emlékeinek, mindent, ami élt, egy olyan könyvgyűjteménygé változtatta, amit a világ tudományos fikcióként fogadott el.

Évekkel később egy titkos kormányzati szervezet bukkan be az ajtón.

A világ elől elrejtve, ez az ügynökség egy olyan ajtóval védi a történelmet, amely az utazóit bárhová és bármikor a múltba vezetheti. Csak úgy kell átlépni, hogy a végzetet gondolja. A kapu arra törekszik, hogy megtalálja egy helyet, ahol senki sem látja el a megérkezését.

Századokon át az ügynökei megakadályozták a háborút, a összeesküvéseket és a utazókat, hogy megváltoztassák az emberiség útját. Amíg a történelem nem kezd változni.

A Jézussal kapcsolatos üzenetek évszázadok óta vannak betiltott helyeken. A Montarion szimbóluma régi dokumentumokban szerepel. Az archívumok olyan eseményeket, teremtményeket és civilizációkat írnak le, amelyek csak a könyvekben léteznek, amelyeket ő írt.

Valaki vagy valami megváltoztatja a múltat, hogy beépítsen egy bejáratot a világegyetembe.

A felfogott ember, aki képes felismerni a törölt valóság jelét, József kezd utazni az évszázadok során, de minden küldetés egy sokkal nagyobb terv egy részét feltárja: egy tudatosság, amelyet a világegyetemek egyesülése eltávolított, történelmet változtatta, eseményről eseményre, hogy saját eredetét teremtsen, és biztosítson, hogy ezúttal soha nem törölhető meg.

És ez az egység tudja az egyetlen árat, ami miatt José elárulhatja az ügynökséget. A Brunix, a gyermekei és mindazok, akiket a világegyetem ellopott.

Amíg egy láthatatlan háború terjed a múltban, Jánosnak döntenie kell, hogy egy elfelejtésen épített világot kell-e védeni, vagy utat kell nyitnia egy elítélt valóság visszatérésére.

Mert a múlt nem halt meg. Megtiltott a létezéséről.

José Monteiro olyanokat ért el, amiket egyetlen Montarion sem ért el a Nagy Csiklusok kezdete óta. A világegyetemmel tárgyalt.

Nem akart császár lenni, megakadályozta a valóság konvergenciáját, és elpusztította a mesterséges intelligencia magját, ami a Hódítói háborúhoz vezetne. De a szabadságnak ára volt.

A megállapodás részeként, amikor az emberi gyermekei 20 évesek, a világegyetem központjába hívják őket, Gabriel és Daniel hozzáférhetnek a Tanács kilenc civilizációja által felgyűjtött tudáshoz, és nem lesznek többé biológiai öregedők.

Nem lennének halhatatlanok. Nem betegek és öregek, de halhatnak, megölik őket, és egyetlen ősi törvény sem ítélte volna el a halálukért felelős fajot.

A küldetésük az volt, hogy megtalálják azt, amit a Tanács, a druidok és a világegyetem sem találtak rá: egy módja annak, hogy az összes világegyetemnek a stabilitása érdekében, anélkül, hogy arra kényszerítenék őket, hogy egyesüljenek egy valóságba.

Húsz évvel később megérkezik a hívás.

Sofia által készítettek Spulve tudományával, a világegyetem történelmével, stratégiával, filozófiával és harcolással, a két testvér szabad emberként lép be a Tanácsba, és évente csak egyszer kell jelenniük, és saját életüket építhetnek. De a világegyetemek még mindig sérültek.

A valóságok közötti kapcsolatok eltűnnek, és eljön az idő, amikor egyetlen egyesülés, megoldás vagy áldozat sem tudja megmenteni őket.

Gabriel és Daniel a Tanács aktái alapján azt találják, hogy a válasz egy olyan következtetésből állhat, amit még gyermekkorukban is eljutottak: egy portál nem szállít egy embert a téren, hanem meggyőzi az univerzumot, hogy már a másik oldalon van.

Ha meg tudjuk győzni az univerzumot, hogy egy ember másutt tartozik, talán milliók is képesek lesznek arra, hogy azonos rendszer részeinek legyenek anélkül, hogy elpusztulnának vagy összeolvadnának.

Hogy ezt a elméletet bizonyítsák, a testvéreknek olyan határokat kell átlépniük, amiket egyetlen civilizáció sem lépett át, a lét alapvető törvényeit kell szembeszállniuk, és túl kell élniuk mindazoktól, akik a meglévő remény helyett a ismert megoldást szeretnének.

De az idő, amit nem töltöttek a testükön, továbbra is elviszi azokat, akiket szeretnek.

És amikor Gabriel és Daniel elkezdnek más útokat követni a létezés megmentésére, rájönnek, hogy a legnagyobb veszély nem a haldokló világegyetemekben lehet. Ez a kettő között lehet.

José Monteiro megtört a próféciát. Most a gyermekeiknek bizonyítaniuk kell, hogy egy sors nélküli jövő megérdemli a túlélést.

Segített teremteni az emberiséget, hogy győzzenek egy háborúban, és millió évig ő lett az egyetlen őrzője.

Amikor a Spulvesek elhagyják a Kék Világot, KharKa egy utolsó küldetést kap: marad a Földön, figyelje az új faj fejlődését, és figyelmeztesse az ő népét, ha az emberek fenyegetővé válnak.

De az első ébredés óta KharKa rájön, hogy valami nincs rendben.

Az emberek nemcsak túléltek, hanem elkezdtek is terjedni a bolygón, köztük Montarion vér folyik, a furcsa lény, aki felszabadította az első foglyokat a Spulves laboratóriumból és bejelentette, hogy visszatér az, aki elnevezte őket. Minél többet kutat KharKa ezen a törzsben, annál több eseményre talál, amelyek nem is léteznének: jelképek, amelyek a civilizációk előtt voltak, amelyek létrehozták őket, üzenetek, amelyek még nem született nyelvekben írtak, és próféciák, amelyek úgy tűnik, a jövőről tudnak.

A korszakok során KharKa látja a civilizációk születését és bukását, látja a csillagokból érkező látogatókat, akik istenként jelennek meg, emberi birodalmak, amelyek földönkívüli háborús eszközökká váltak, és rejtett erők, akik a földi uralomra küzdöttek.

De minden lépés közeledhet ahhoz, ami a legnagyobb félelmet okoz neki: hogy áruló legyen a saját népének szemében.

Századokat később a máják között a KharKa talál egy régebbi kőt, mint bármely ismert időutazás. A kőn egy nem lehetséges név van felírva: José Monteiro. Egy férfi neve, amelyet már rég még nem írtak meg, mielőtt Portugália, a portugál nyelv vagy a világ létezne.

A felfedezés egy kontinenseken és ezerévekig átnyúló kutatást indít. Az emberi titkos társadalmak KharKa tudásának örököseivé válnak. Néhányan esküszödik, hogy megvédik Montarion próféciáját; mások úgy vélik, hogy József felelős lesz a világegyetem végéért, és megpróbálják megakadályozni a születését.

Amikor az emberiség belép a háború, a gépek és a fegyverek századába, amelyek képesek a bolygót elpusztítani, KharKa szembesül a legnagyobb kérdésével: az a faj, amelyet millió évig védett, valóban megérdemel a túlélést?

A válasz akkor érkezik, amikor a teremtők visszatérnek a Kék Világba, hogy befejezzék az emberiség kezdetén kezdett ítéletet.

Ez egy ciklus. És José Monteiro az a esemény, amire az egész történelem készül.

A népének hűsége és a növénye iránti szeretet között, amit látott, KharKa-nak meg kell törnie az esküt, ami a Föld foglyává tette, és egy utolsó választást kell tennie: átadni az emberiséget a teremtőinek, vagy háborúzni kell, amely elítéli az összes civilizációt, amelyet megesküdött megvédeni.

Mert KharKa-t a Földre hagyták, hogy döntsék el, mikor kell meghalnia az emberiség. De a teremtői sosem gondolták el, hogy megtanulja hinni benne.

Segített teremteni az emberiséget, hogy győzzenek egy háborúban, és millió évig ő lett az egyetlen őrzője.

Amikor a Spulvesek elhagyják a Kék Világot, KharKa egy utolsó küldetést kap: marad a Földön, figyelje az új faj fejlődését, és figyelmeztesse az ő népét, ha az emberek fenyegetővé válnak.

De az első ébredés óta KharKa rájön, hogy valami nincs rendben.

Az emberek nemcsak túléltek, hanem elkezdtek is terjedni a bolygón, köztük Montarion vér folyik, a furcsa lény, aki felszabadította az első foglyokat a Spulves laboratóriumból és bejelentette, hogy visszatér az, aki elnevezte őket. Minél többet kutat KharKa ezen a törzsben, annál több eseményre talál, amelyek nem is léteznének: jelképek, amelyek a civilizációk előtt voltak, amelyek létrehozták őket, üzenetek, amelyek még nem született nyelvekben írtak, és próféciák, amelyek úgy tűnik, a jövőről tudnak.

A korszakok során KharKa látja a civilizációk születését és bukását, látja a csillagokból érkező látogatókat, akik istenként jelennek meg, emberi birodalmak, amelyek földönkívüli háborús eszközökká váltak, és rejtett erők, akik a földi uralomra küzdöttek.

De minden lépés közeledhet ahhoz, ami a legnagyobb félelmet okoz neki: hogy áruló legyen a saját népének szemében.

Századokat később a máják között a KharKa talál egy régebbi kőt, mint bármely ismert időutazás. A kőn egy nem lehetséges név van felírva: José Monteiro. Egy férfi neve, amelyet már rég még nem írtak meg, mielőtt Portugália, a portugál nyelv vagy a világ létezne.

A felfedezés egy kontinenseken és ezerévekig átnyúló kutatást indít. Az emberi titkos társadalmak KharKa tudásának örököseivé válnak. Néhányan esküszödik, hogy megvédik Montarion próféciáját; mások úgy vélik, hogy József felelős lesz a világegyetem végéért, és megpróbálják megakadályozni a születését.

Amikor az emberiség belép a háború, a gépek és a fegyverek századába, amelyek képesek a bolygót elpusztítani, KharKa szembesül a legnagyobb kérdésével: az a faj, amelyet millió évig védett, valóban megérdemel a túlélést?

A válasz akkor érkezik, amikor a teremtők visszatérnek a Kék Világba, hogy befejezzék az emberiség kezdetén kezdett ítéletet.

Ez egy ciklus. És José Monteiro az a esemény, amire az egész történelem készül.

A népének hűsége és a növénye iránti szeretet között, amit látott, KharKa-nak meg kell törnie az esküt, ami a Föld foglyává tette, és egy utolsó választást kell tennie: átadni az emberiséget a teremtőinek, vagy háborúzni kell, amely elítéli az összes civilizációt, amelyet megesküdött megvédeni.

Mert KharKa-t a Földre hagyták, hogy döntsék el, mikor kell meghalnia az emberiség. De a teremtői sosem gondolták el, hogy megtanulja hinni benne.